A természet az egyik legjobb gyógyító

   A mai ember egyik legnagyobb problémája, hogy elszakadt a természettől, és egyre csak távolodik. Nairendünk nem igazodik a napszakok ritmusához, életvitelünk figyelmen kívül hagyja az évkerék rendjét. Megváltozott a kapcsolatunk az állatokkal, a növényekkel, a Földdel. Kedvenceinket agyon kényeztetjük, a kevésbé szerencsés fajokat irtjuk...pedig a természetben mindennek szerepe, és rendeltetése van. Nem arról van szó, hogy ne csapjuk le a szúnyogot ami éppen megcsípett, vagy ne húzzunk ki egy szál "gazt" sem. Az elvakult környezetvédelem sokszor nagyobb kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Mint mindenben, itt is az egyensúly, és az arany középút megtalálása lenne a cél.

     Sokan, akik kertes házban élnek, az udvart, kertet a belső tér folytatásaként képzelik el, ahol patika tisztaságúra van söpörve a beton, a pázsit makulátlan, a növények formára igazítva állnak jól megtervezett helyükön. El kell ismernem, tiszteletre méltó lehet az energiabefektetés. A rendszeres karbantartás bizonyára sok munkát igényel, és bizonyos szempontból lenyűgözőek is tudnak lenni ezek a kertek...de én nem tudok velük azonosulni. Nem vagyunk egyformák. :)

     Nekem mindig egy erdőkert volt az álmom, amihez sajnos túl kicsi a terület, amit magunkénak tudhatunk. De mégis, most valami hasonlóban élünk, amiért nagyon hálás vagyok. A mi kertünk nem "izzadtság szagú"...Nálunk nincsenek tisztára kapált gyomtalan ágyások, metszett és permetezett gyümölcsfák, kordonokra kényszerített szőlő és málna. Nincs rövidre nyírt sportfű, és vízforgató a tóban... De a diófáról szőlőfürtök csüngenek, piroslik az eper a fűszernövények tövén, a virágzó gyep fölött apró szorgos munkások döngicsélnek. Izgatottan várjuk, Zsolti íriszgyűjteménye milyen újabb színkombinációval lep meg minket. Virágillat és madárdal száll a fák között. 

     És vannak emlékek...virágzó bokrok, amiket még Anyukámtól kaptam, bazsarózsa a nagymamám kertjéből, a hortenzia ami az esküvőnket díszítette, a csüngőeper anyáknapi ajándék, Marika gyógynövényei, borostyán Hajnitól, málna, szőlő a szomszédból, és a kórusból, na és a poroszlói ibolyák, amik úgy tűnik Novajjal is elégedettek. A férjemmel együtt időnként hazaérkeznek Szomolyáról átköltöző virágok is, sokszor nem is tudom, mikor lopóznak be...Ha új növény érkezik, a cseréppel a kezemben sétálgatok a kertben, és megpróbálom megérezni, hol lenne jó helyen. 

     Ha kifekszünk az eperfa alá, a leveleken átszűrődő napfény és a Föld közelsége hamar feltölt. A párom mielőtt elmegy dolgozni, még hátramegy megnézni, kinyílt-e valami újabb szépség, és mikor hazatér egy fárasztó nap után, elősször a kertbe megy. Megnyugszik, áthangolódik "itthoni üzemmódba". Én imádok mezítláb mászkálni a füvön. (Jó kis talpmasszázs. ;) ) A reggeli kávém általában a cseresznyefa alatt iszom meg, - ha jó idő van - s közben szemlélődök. Színek, hangok, illatok...Olyan ez, mint egy relaxációs gyakorlat.  Ha nagyon kimerült vagyok, van hogy csak az segít, ha kifekszem a földre, földelődök.

      Biztos sokan nem értenek egyet, de szerintem nem a kemény munkáról, hanem erről kellene szólnia egy kertnek. Pihenésről, töltődésről, szépségről, együttműködésről, összesimulásról , az élet áramlásáról. 

     Nem állítom, hogy mindenkinek ilyen kertet kell csinálnia. Sokaknak nincs lehetősségük saját kertre/udvarra, de a természetben tett séta, kirándulás is jó megoldás lehet. Ne feledjük, az ember is a természet része! Ha nem is vagyunk tudatában, szenzoraink reagálnak a környezetünkre. A fényviszonyokra, a hangokra, a levegő minősségére. A víz csobogás, a madárdal a tücsökciripelés teljesen más hatással van ránk, mint a város zaja, a bevásárlóközpontok zsúfoltsága. 

     A természet közelségétől érzékszerveinkkel együtt szervezetünk is lenyugszik. Csökken a stressz, "üss vagy fuss" üzemmódból átkerülünk a regeneráció fázisába. Gyógyulunk, töltődünk...Fogadjuk el ezt a nagy ajándékot, amit a természet tálcán kínál nekünk!

Néhány szépség a kertünkből: