Gondolatmorzsák

A ma reggeli készülődés közben egy érdekesnek ígérkező előadást indítottam el a YouTube-on. Már az elején szóba került a kínai öt elem tan támogató köre. Az előadó teljes természetességgel és nagy lendülettel magyarázta, hogy "az óramutató járásával megeggyezően".

Elmosolyodtam. Kb. velem egy korosztály lehet. Nekünk ez még teljesen természetes. Felvillant egy pár napja a barátainkkal töltött kártyázós este emléke. "Ki következik? Az óramutató járásával megeggyezően haladunk? Vagy fordítva?"
Másik emlék, cranio-sacrális reflexológia tanfolyam, a kérdés hasonló. Milyen irányba haladok körbe a bokán?

Közben hallom a szekrényen diszkréten ketyegő óra monoton hangját. Ez még ketyeg. Nem digitális. Nem csak hasznos, de szép is.

Manapság lassan kimegy a divatból. Az "időt" az elsők között digitalizálták. Pár hete került elém egy fiatal "celeb", aki méregdrága karóráját mutogatva azzal hencegett, hogy csak státusz szimbólumként hordja. Leolvasni nem tudja. Vajon hány gyerek tanulja még meg manapság, hogy az analóg óra mit mutat?
Hányan tudják használni az elavultnak számító dolgokat modern megfelelőik helyett?

Kávét főzök. A gondolatmorzsák tovább szóródnak amíg áthaladok a konyhán, és rámosolygok a kávédarálóra. Kézzel tekerős. Imádom, mint ahogy a mini, kotyogós kis kávéfőzőmet is. Kellemes kávé illat és szörcsögő hangok, a mai nap is jól kezdődik. Kezemben a bögre jóleső melegével átsétálok az íróasztalomhoz. Felhúzom az órát, és elégedettség tölt el. Ha egyszer valaki galád módon lekapcsolná az áramot, akkor is tudnám mennyi az idő, és kávét is főzhetnék. Mondjuk gondolatébresztő előadásokat nem hallgathatnék, mert internet se lenne, de annyi baj legyen...van itt párszáz könyv.