Rántott kelbimbó
Egyesek úgy tartják, a magyar ember szinte mindent képes kirántani. Miért hagynánk ki a kelbimbót? Hogy finom-e? Ízlések és pofonok, mi mindenesetre nagyon szeretjük.
A párom nemrég, egy zacskó kelbimbóval tért haza egy fárasztó munkanap után, és ezt ráutaló magatartásként értelmeztem. Másnap neki is álltam teljesíteni a "megrendelést". Igazán nem nagy ördöngősség, ha nem írnék receptet is bizonyára mindenki kitalálná, hogyan is készül.
A megtisztított kelbimbót érdemes sós vízben megfőzni panírozás előtt, így jó puha lesz belül. A panírozáshoz nem használok lisztet, csak gluténmentes panírmorzsát(prézlit), és persze tojást. A tojásba a só mellé őrölt köménymagot is teszek, mert az nagyon jó barátok a kelbimbóval. Tulajdonképpen a prézlibe is keverhető, a lényeg, hogy a végeredményben benne legyen! Egy magasabb falú edényben rázogatva nagyon gyorsan be lehet bundázni az ide-oda guruló apró golyókat, így nagyobb mennyiség is hamar megvan.
Én az adalékanyagok, derítő szerek miatt nem használok bolti napraforgó olajat, így házi mangalica zsírban sütöttem ki. Ilyen egyszerű ez. Jó étvágyat!
