Néhány szó magamról...

Hogyan lettem (orvos helyett) Természetgyógyász?

    Ha egészen a kályhától szeretném kezdeni, akkor óvodás kori emlékeimben kell kutakodnom. Akkor már tudtam, hogy orvos szeretnék lenni. Mire az általános iskolába kerültem, azt is eldöntöttem, hogy agysebész leszek. (A mai napig nincs logikus magyarázata, hogy honnan tudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen?) Ezen az elhatározásomon később változtattam. A húgomnak sokat fájt a lába, átpártoltam hát az ortopéd sebészetre, hogy felnőve segíteni tudjak majd rajta. Felső tagozatban egy nagyszerű kémia tanárt kaptam, aki valamiféle tehetséget láthatott bennem, és felhívta a figyelmemet az akkor Úttörőházként üzemelő egri intézmény "Kis vegyész" szakkörére. Gondolom mondanom sem kell, mennyire varázslatosnak tűnt a gömblombikokban fortyogó, üveghűtőkön lecsöpögő titokzatos színes folyadékok világa. Úgy éreztem magam, mintha Merlin műhelyébe csöppentem volna.

    Akkor még azt hittem, hogy az elhatározásom, hogy orvos leszek, sziklaszilárd. Így utólag belegondolva, gyanús lehetett volna, hogy a Gárdonyi Géza Gimnázium kémia-biológia tagozatos osztályának, miért a kémiás részébe kerültem? Mikor a SOTE felvételi előkészítő táborában töltöttem a nyár egy részét, még mindig nem láttam a homokszemet a gépezetben. Aztán a biológia fakultáción előkerültek a szikék. Giliszták, békák és hasonló élőlények estek áldozatul a tudománynak…no meg az én terveim. Rájöttem, hogy mennyire biztos kéz, és jó szem kell ehhez a munkához, és mekkora felelősséggel jár. Tinédzserként kétségeim támadtak az alkalmasságom felől, és a fejemben azonnal elindult az "újratervezés". Versenybe szállt a csillagászat, a kutató biológusi, és a tanári pálya is, de mivel ekkor már versenytáncoltam és egy zenekarban énekeltem, megfordult a fejemben, hogy művészeti vonalon is elindulhatnék. Egy kémiaverseny kapcsán azonban lehetősségem nyílt, hogy felvételi nélkül bekerüljek a Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakára, így a legkönnyebb utat választva, e mellett döntöttem.

    Úgy tűnt ez beválik, de a mai eszemmel visszagondolva, csak a hosszas útkeresésem első állomásánál jártam. Az évek alatt sok oktatási intézményben megfordultam. Debrecenben szereztem meg a vállalati auditori és a vegyésztechnikusi végzettségem (igazából ez utóbbit egy szakmai versenyen nyertem), és eltöltöttem néhány évet a bajai főiskola vízügyi környezetmérnök szakán is. Később munka mellett tanultam léggömb dekoratőrnek és virágkötőnek, ahol a bennem élő gyermek, és a kreatív énem is kibontakozhatott. Elvégeztem egy kereskedő-boltvezető tanfolyamot, és egy kereskedelmi ügyintézői képzést is, bár az üzleti világgal ezidáig nem sikerült szoros barátságot kötnöm. Egy félév erejéig a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemet is látogattam, ahol szintén nagyon sok hasznos információval gazdagodtam.

    A munkahelyeim is nagyon változatosak voltak. Egy gyógyszergyár kutató részlegén kezdtem, majd ezután esküvőket szerveztem és dekoráltam, miközben volt egy kis virágboltom is. Ezek után visszatértem a tudományhoz, és egy biokémiai kutató cégnél dolgoztam, ahol pár év után a létszám bővülésével egyre jobban eltávolodtam a labormunkától, a minőségbiztosítási rendszer koordinálása, és az irodai ügyintézések felé. Voltam főpénztáros, vizsgáltam vízmintákat, és mindenhonnan magammal hoztam egy-egy apró szeletét a tudásnak, amire most természetgyógyászként építhetek.

    Idővel rájöttem, hogyha az ember nincs a helyén, az megbetegíti. A Magyar Népi Gyógyász képzésen "hozzám hasonló" gondolkodású emberek közé kerültem, és ez egy nagy fordulatot hozott az életemben. Mindig is foglalkoztatott a világ azon fele, amelyet a tudomány szemüvegén keresztül, csak a racionalitásra támaszkodva, nem lát az ember. A környezetemben lévő emberek azonban - néhány kivételtől eltekintve – igencsak materialisták voltak. Az új barátaimmal végre nyíltan lehetett energiákról, karmáról, csakrákról beszélgetni. Újabb tanfolyamokat kerestem, megtanultam a talpmasszázst és az indiai fejmasszázst is. Közben egyre jobban "elememben" éreztem magam, és ezzel együtt az egészségem is javulni kezdett, ami segített kitartani, és tovább vitt az úton. 2014-ben az Everness fesztiválon a "Magyar népi gyógyászok" csapata volt a meghívott vendég. Egy jurtát állítottunk fel a Balatonpart közelében, és ebben fogadtuk az érdeklődőket. Egy héten keresztül reggeltől estig talpakat masszíroztam mint "önkéntes közérzetjavító". Volt ott idős, fiatal, nő, férfi, érdekesebbnél érdekesebb emberek, különféle sorsok és történetek. Mindezt jó hangulatban, baráti közösségben. Úgy jöttem haza, hogy "ez volt életem egyik legjobb hete", és hogy ezt szeretném csinálni ezentúl. A racionális énem azonban kevésnek tartotta az addig megszerzett anatómiai és kórtani tudást, így elhatároztam, hogy tovább tanulok, és természetgyógyász leszek.

    2023 májusában, hosszú évek, jónéhány újabb tankönyv, és gyakorlati óra után, elérkezettnek láttam az időt, hogy megnyissam a Viru Világa Egészség Műhelyt, hogy megoszthassam Veled és minden érdeklődővel, amit az élettől, és nagyszerű tanítóimtól eddig tanultam, és még most is folyamatosan tanulok. Az általam alkalmazott természetgyógyászati és közérzetjavító módszerek segíthetnek, hogy szervezeted öngyógyító folyamatai új erőre kapjanak, és visszatérj a testi-lelki-szellemi harmónia állapotába.

Itt a végén szeretnék még megosztani Veled egy fontos gondolatot:

"A gyógyító nem valaki, akihez elmész, hogy meggyógyítson. A gyógyító az a valaki, aki kihozza belőled a képességedet, hogy meggyógyítsd magad."

                                                                                                                                   /Ismeretlen szerző/

Egy régi kép arról a bizonyos fordulópontról, ami után elhatároztam, hogy természetgyógyász leszek: